Nem kérdés, de felteszem

Mi az? Hetvenéves csinálja a húszéves nem?

Igen, a hólapátolás.

Olcsóbb a riasztások folytonos szajkózása és hasznosabb is, mint például a hosszú évekig végzett felkészülés a kontinentális éghajlaton amúgy nem szokatlan, nem meglepő csapadékformára, a hóra.

Tény, sikerült elérni azt, hogy herék, lusta dögök tömegével képződjenek, akiknek az időszámítása péntektől péntekig tart – ugyanis akkor kezdődik az úgynevezett buliiiiiiii – hajnalban fekszenek és délben sem kelnek, nem főznek, ebből kifolyólag nem is vásárolnak, tehát ki sem mozdulnak otthonról, magyarán szarnak ők arra, hogy az ember gyalogszerrel (sem) tud megtenni két métert bukdácsolás, csúszkálás nélkül.

Arról most nem kívánnék szólni, hogy milyen pózban képzelem el a hótakarításért fizetett állomány vezetőinek édesanyját egy bikaborjúval szoros kapcsolatban, de azt nem állom meg, hogy nyíltan ne küldjem el a picsába azokat a trehány, lusta, számító seggfejeket, akik képesek elnézni, ahogy idősek, szó szerint élethalál harcot vívnak a hóval, akárcsak egy sikosításmentesítetlen lépcsőn lecsúszva, akár a lapátolás közben zihálva.

Az is szexuálja szívgödrön a pénzért magát áruba bocsájtó édesanyját, aki az évekig lépcsőfeljárók alatt rohadó sót eltávolíttatta, a buszmegállókban elhelyezett homokot elvitette és ha már az aktív cselekedeteket számba vettem, még kísérletet sem tett, tesz arra, hogy kiadja az utasítást a hókotróknak, hogy gyí.

Fogalmam sincs kik a címzettjei a riasztásoknak, de az tudom, hogy sem a lakosok jelentős hányada – itt szeretném elismerésemet kifejezni a valószínűleg idegenszívű lakótársaimnak (hiszen a nemzethy vonal itt nem képviseltette magát), akikkel együtt nyomtuk az ipart a járdán ezidáig – sem az ún. felelősök nem azok. Valóban húsz centi hó borítja a tájat és valóban hideg van, hideg várható, ergo nem fogunk tudni mozdulni sem, mint, ahogyan már most sem tudunk.

Köszönöm, hogy elmondhattam és ezúton szeretnék nagyon hosszú életet kívánni az életerős, ámde roppant lusta fiataloknak, hogy szembesüljenek majdan a saját nevelésükkel, akik közül még ennyien sem fognak eszközt ragadni, hogy kiszabadítsák magukat, ha már az önkormányzatot, az államot ez végképp hidegen hagyja.

  • Current Location: Hungary,
  • Current Mood: angry angry

Meanwhile in Hungary

Elérkezett a december, minden hónapok közül a legalkalmasabb a földmunkákhoz, építkezésekhez, aszfaltozáshoz és betonozáshoz.

Egyre fogyatkozó városunkban is megnőtt az igény a járható, pormentes utakra. Nosza, miért is halogatnák tovább, ha már egész évben sikerült, nekiláttak aszfaltozni. Legalább  - amerre én közlekedem - hat ugyancsak forgalmas útszakaszon kezdtek egyszerre túrni és fúrni. Ezeken még a mai napig nem lehet normálisan járni a kint felejtett elkerülő táblák, kisebb-nagyobb megmaradt kátyúk, aszfalthiányok miatt, de a gumisoknak is meg kell élniük valamiből.

A kedvencem egy komplett csőhálózat csere, vagy metróépítés, mert bizony azt felülről eldönteni nem lehet. Azt viszont igen, hogy befelé folyik a beton, kifelé, az úttestre a víz.

Biztos másnak is feltűnt már, hogy repkednek a nuszok, de nem csak az utóbbi napokban, hanem immár több hete. Egy kis fizika feladvány: mi történik, ha vizet engedünk az aszfaltra 0 Celsius alatti hőmérséklet esetén?

A helyes választ beküldők kérem mellékeljenek öt Forintocskát a borítékan, annak a családnak, autóvezetőnek a megsegítése céljából, akit ettől az "építkezéstől" nem messze törtek ronggyá, illetve gázoltak el, a jégpályává változott úttesten.

Hoppá, elszóltam magam!

Egyébként úgy kell nekik, hiszen biztosan nem az út és látási viszonyoknak megfelelően vezettek. Hogy miként kell vezetni jeges úton és mit érdemel az a bűnös, aki hagyja járhatatlanná tesz belvárosi utakat, azt döntse el a Mennyei Atya, mert itt a földön nagyon úgy néz ki, hogy senki nem fogja!


A videón nem a cikkben szereplő helyszín látható
  • Current Location: Hungary,
  • Current Mood: angry angry

Tallózó, avagy a válogatás válogatása

Az el nem olvasott, vagy csak felületesen átlapozott újságokat daráltam be az év utolsó napjaiban. Többnyire helyi lapokról beszélek; egyiküket sem nevezném nagy durranásnak. Kínlódnak egész évben a semmi témákkal, a megerőszakolt, felpumpált pótcselekvésüket pedig igyekeznek úgy beállítani, mintha az újságírásra hasonlítana.

Amit az év végén rendeztek, azonban minden képzeletemet felülmúlta, pedig az ugyancsak zabolátlan.

Ismétlés, ismétlés hátán, egészoldalas hirdetésekkel megvadítva. Innen-onnan összeszedegetett korábbi szövegtöredékek, minden műfajban, minden mennyiségben, minden koncepció nélkül.

A legizgalmasabb rovattá a gyászhirdetések váltak, csak annak a színhasználata nem elégítette ki minden igényemet.

Tiszta pénzkidobás - gondolhattam volna, ha nem lenne igaz mindez az évközi számokra is, az ember, meg minek ismételje magát.

Ennél lejjebb, már csak a Kulcs, a Lokál és a Miskolci Napló című politikai megrendesre "íródott" ingyenes lapok tudtak süllyedni, de ahogyan jeleztem ingyenesek és ha nem is pont ezért, de annyit is érnek. Lehet ingyenes is jó. Ezek speciel nem azok.
A legpocsékabb a kínlódást érezni minden oldalon, minden hasábban, minden sorban. Ugyanolyan kényszeredetten készültek ezeka fércszámok, mint amilyen kényszeredetten írtam ezeket a sorokat, erről a pocsék, de nem elhallgatható témáról.

De, hogy ne maradjon a kedves szája íze keserű, néhány pozitív tapasztalatról is beszámolhatok fenti újságok kapcsán: roppant jó nedvszívók, ezért különösen alkalmassá teszi őket, hogy eszközéül szolgáljanak ablakpucolásnak, kisemlős almának elkészítéséhez, valamit nem a nedvszívó hatása miatt, de jól lehet velük fűteni.

Mostanában pedig hideg napokat élünk.


  • Current Location: Hungary,
  • Current Mood: amused amused

Kitálalok

Jó úttörő voltam. Ahol tudtam segítettem és ezzel így vagyok a mai napig.

Egy kisebb összeröffenésre voltam hivatalos. Nem voltunk többen kétszáz, kétszázötvennél.

A felszolgálók kezdtek egészen megbolondulni. Mégsem hagyhattam, hogy az elvadult indulatok eredményeképp bárki is megemelje magát a levesestálakkal, vagy esetleg a nyakunkba löttyintse a tartalmát, fejünkre ejtse a fasirtot, szétkenje a hátunkon a franciasalátát.

Miután egy tatárt megszégyenítő diszkrécióval asztaltársaim elfogyasztották a levesnek csúfolt forróvizet, arra vetemedtem, hogy mint rangidős összeszedem a tányérokat és elviszem a mosogatóhoz.

Hősies cselekedetemmel mozgalmat indítottam. A többi asztalnál ülők is követték példámat.

Folytattam Teréz anyát megszégyenítő alázattal végzett missziómat és most már kihordani is segítettem az ételt. Igyekeztem mindent úgy elosztani, hogy ,mindenkinek az összes étekből jusson, vagy legalábbis könnyen hozzáférjen, ha éppen azt kívánja meg. Többen meg is dicsértek az italok töltögetésénél, hogy akár pincérnek is elmehetnék.

Az utolsó fogás után, amikor már csak romok hevertek az asztalokon, ülve maradtam. Vártam, hogy most kivételesen más veti be magát.

Nem így történt. Nem más, hanem mindenki bevetette magát és megfogva saját tányérját, hosszú, de nem tömött sorokban elkacsáztak a mosogatóig.

Én csak ültem és ültem. Nem hittem a szememnek. Nem tudtam és ma sem tudom eldönteni, hogy ki volt a nagyobb hülye: én, aki belső indíttatásból tettem-vettem, vagy az összes többi, akik közül mindannyian képtelenek voltak legyőzni a gőgjüket és inkább egytől-egyig maguk vették kezükbe a "sorsukat".

"Csak nehogy másnak szívességet tegyek, csak nehogy hozzá kelljen érnem a másik tányérjához, csak nehogy más szívességet tegyen nekem, mert akkor le leszek kötelezve." -ki tudja mi járhatott az eszükbe és miért nem tépték ki órákkal azelőtt a kezemből a tányérokat, tálakat, palackokat, miért engedték meg, hogy elvigyem és elhozzam, szortírozzam és összeszedjem? Mit gondoltak? Ez a szolgáltatás része? Beavatott lennék és nem a kollégájuk?

Ugyanezt a kérdést szoktam feltenni, amikor lecsempészem a kukába, az ajtók elé kidobott szemeteszsákokat a házunkban. Egyszer, kétszer, ötször. Aki huszonéve ott lakik tudhatja jól, hogy ez nem természetes, mégis minden nap eljátsszuk, immár jó ideje. Ugyanígy tudhatták, akik a sajátjukat visszavitték, hogy nem természetes, amit csináltam. Nem kértek és nem kérésre tettem. Nem köszönték meg, ez viszont őket minősíti és az erőtlen próbálkozás hiánya is, hogy ugyan maradjak már egyszer én ülve.

Levontam-e valamilyen következtetést, tanulságot az esetből? Újat semmiképpen és hozzáteszem: sajnos.

  • Current Location: Hungary,
  • Current Mood: sad sad

Felnőttem. Újra.


Előfizetői akcióra lettem figyelmes egy általam kedvelt hetilapban. Elméletileg már lekéstem róla, de máskor is előfordult már egy-két napos csúszás esetén, hogy elfogadják a jelentkezésemet.

Nem akartam addig az egész procedúrába belefogni, amíg meg nem győződtem, hogy rugalmasan állnak-e a kérdéshez. Arra már nem maradt idő, hogy ímélezgessünk, ezért a feltüntetett telefonszámot tárcsáztam és...nem vette fel senki. Először nem kapcsolt, aztán egy női hang arról tájékoztatott, hogy minden munkatársuk foglalt és az előre látható várakozási idő több, mint három perc.

Micsoda forgalom lehet – gondoltam magamban, mintha csak a Times, vagy a Le Figaro szerkesztőségét hívtam volna. Aznap nem állt módomban többet próbálkozni.

Másnap reggel telefonálással kezdtem, volna, ha nem ugyanez az üzenet fogadott volna. Később megismételtem a hívást és gondoltam, kerül, amibe kerül én kivárom azt a több mint három percet. Akkor még nem tudtam, hogy a több, mint három perc akár egy óra, sőt akár egy hét is lehet.

Hat perccel később letettem a kagylót. Nyilvánvalóvá vált számomra, hogy az év utolsó csonka hetében már nem dolgoztak.

Hogy miért nem erre utaló hangüzenetre állították az üzenetrögzítőt, nincs verzióm, de az biztos, hogy a problémakezelésük egyedi.

Olyannyira egyedi, hogy azon gondolkodtam, ha már az elején ilyen nyitottan, ötletesen és az ügyfelek iránt elkötelezetten végzik a munkájukat, akkor mit várhatok a későbbiekben, ha netalán egyszer-másszor igazi gondom akadna.

Nem lettem előfizetőjük, de megkockáztatom, hogy az újságosnál sem fogom többet keresni a lapjukat.

Büszkeség? Önérzet? Talán mindkettő, talán egyik sem, de ha nekem fel kellett nőnöm, akkor szeretném azt tapasztalni, hogy a „világ” sem marad gyermekded. Ha pedig igen, akkor játsszon! Játsszon azzal, akivel egyidős!


forrás:pixabay.com
  • Current Location: Hungary,
  • Current Mood: apathetic apathetic

A kulisszák előtt

Ezidáig, talán egyszer osztottam meg videót ebben a blogban, de ezzel a kis filmecskével nem tudok betelni. Akárhányszor is nézem meg, mindig mosolyt csal az arcomra.
Kevésszer adatik meg látni ilyen kitörő lelkesedést, őszinte örömöt, amit a szereplők élnek át és meg.
Így, az év utolsó perceiben, ezzel szeretnék hozzájárulni az ünnepléshez és kívánom, hogy a következő évben ilyen derüvel vegyük az akadályokat.

Minden kedves olvasómnak kívánok eredményekben gazdag, boldog új esztendőt!
  • Current Location: Hungary,
  • Current Mood: happy happy

Erény az erénytelenség?


Számos olyan posztot olvasok – bár ne tenném, de mindig előugranak a sötétből - amelyeknél nem tudom eldönteni, hogy az írója viccel, vagy komolyan beszél.

Gyermekded kérdésekkel bombázzák, a soha nem válaszoló közvéleményt, de nem ússzuk meg ennyivel, mert sületlenségükről tanúbizonyságot téve, sorozatosan olyan tetteikről számolnak be, amely, ha nem tudnánk, hogy komolyan megtörtént, akár vicces is lehetne.

Érkezett már Óztól a csodák csodájától, olyan központi utasítás, hogy hülyének lenni sikk?

Nem vicces számomra, viszont annál fájdalmasabb azt olvasni – miért hozzák egyáltalán nyilvánosságra az érintettek már ezt sem értem – hogy gyakorlatilag elő-bakfiskorban ragadt ifjú felnőttek az életképtelenségükről szóló autentikus jelentésekkel bombázzák a neten barangoló vándort.

Arra már fel sem kapom a fejem, ha (egy)valamiben tájékozatlanok és világtalanként egymást kérdezgetik, hogy a tej milyen színű, de komolyan kiborulok, ha bármilyen bénaságukból igyekeznek erényt kovácsolni és nem elleplezni azt.

A „Nem tudok, csak vajas kenyeret főzni” lányként nem annyira cool, mint férfiként(?) kérdezgetni mindenféle általános iskolás kötelezők tartalmát és függővé tenni az elmondottaktól a filmváltozat letöltését.

Egyszer nagyon megrökönyödtem egy barátom apjának felharsanásán, aki fia 80-as években elkövetett bénázására azt adta válaszul, hogy: „a pöcsödet ne tartsam baszás közben?”


Kérdem én, hol van ehhez a teát is gumikesztyűben készítő népelem?

Fiatalok, fegyverbe! Tiétek a jövő! Csak nem ártana az igényeket magatoknak benyújtani.

Azt a macskabajszát!

  • Current Location: Hungary,
  • Current Mood: surprised surprised

A favágásról


Megvártam, amíg lecseng a karácsonyi láz - amennyiben ilyen klasszikus értelemben létezett egyáltalán - hogy írjak egy számomra nyugtalanító jelenségről.

Még szentestén, a sötétben is zúgtak a láncfűrészek. Hogy a szomszédom lopja a fát, faluszerte tényként kezelik. Hogy kivágott minden közterületen álló fát a háza előtt – kíváncsi vagyok jövőre az aszfalttal, hogy fog befűteni – szintén ténykérdés, illetve tény nem kérdés. Már abba bele sem megyek, hogy ennyire lusta és buta fatolvajjal még nem találkoztam. Kivágott mindent a portáján, utána pedig a kert végében, de már közterületnek számító mocsaras terülten álló kétujjnyi vastag (vékony) nyárfák között végzett aprítást. Micsoda meleget teremthetett arra a negyedórára, amíg azok a semmi gallyak ellobbantak? Hmmmm!

24-én este ő volt, aki két órán keresztül – minimális ünnepi hangulatot száműzve - a földön fekve vágta össze a tüzelésre szánt fákat, mert úgy sokkal nehezebb, mocskosabb és tovább tart. Éjjel hol innen, hol onnan zúgott fel a láncfűrész hangja, tehát, ha nem is a bányában, de a fiúk dolgoztak.


forrás:pixabay.com


Nem a lopás módszertanát kívánom ecsetelgetni, inkább azt az egyetlen, lecsupaszított és elfogadható magyarázattal nem bíró kérdésre fordítani a figyelmet, hogy miért nem képes bárki is egyszerre, akár több napra is annyit fűrészelni, hogy az a fűtésszükségletét kielégítse?

Más szóval, de nem szebben szólva: mi a kurva anyjáért nem fűrészeli fel egy hétre előre - uram bocsá' az egész fűtési szezonra – azt a tetves fát és miért brüngettyűzik naponta a másik idegeit felőrölve?

A legjobb válaszok beküldői között egy elkobzott Husquarna láncot sorsolok ki.

  • Current Location: Hungary,
  • Current Mood: angry angry

Alfa és omega






Tessenek rápillantani erre a két újságoldalra! Tetszenek látni? Nem? Akkor tessenek kinagyítani a képet és akkor talán sikerülni fog! Megvan? Nos? Aranyos ugye?

Nehéz eldönteni, hogy egy találós kérdéssel, egy tréfával, figyelmetlenséggel, vagy nemtörődömséggel állunk szemben. Esetleg filozófiai magasságokra akarta volna a szerkesztő emelni a regionális újságírást, pontosabban hirdetésszerkesztést? Nem tudni, de mindenesetre számomra kissé morbid a kontraszt az egymást követő oldalak között.



Ami biztos: az oldalakat kitöltötték, a lapot eladták.

Igaz, havonta többször telefonálnak, hogy nem akarok-e az előfizetőjükké válni.

A válaszom nem tartozik az évszázad rejtélyei közé.

Amig nem hallod, nem hiszed el, hogy ilyen lehetséges


Az alább olvasható párbeszédek, a világ bármelyik országban elhangozhattak volna.

Tulajdonképpen a fenti állításom egészen egyszerűen nem igaz. Remélem legalább én nem okoztam zűrt az erőben.


1.

-Pincér! Szeretnék rendelni egy bélszínt Sztroganoff módra.

-Áldott békés ádventet és karácsonyt kívánok!

-Nem hallja, mit mondtam? Sztroganoff módra.

-Tehát az ádvent jelentőségére szeretném felhívni a figyelmet és a karácsonyéra.

-Magának elment az esze ember? Rendelni akarok. Kapja össze magát, mert kirúgatom!

-Bejgli van. Az jó? Az jó.


2.

-Doktor úr! Nagyon fáj a fogam.

-Áldott békés ádventet és karácsonyt kívánok!

-Mi? Maga most viccel velem? Mondom, hogy megbolondulok, úgy fáj.

-Tehát az ádvent jelentőségére szeretném felhívni a figyelmet és a karácsonyéra.

-Magának teljesen elment az esze. Akkor legalább adjon valami fájdalomcsillapítót!

-Bejgli van. Az jó, az jó.


3.

-Halló! Tűzoltóság! Jöjjenek kérem, lángol a házunk teteje!

-Áldott békés ádventet és karácsonyt kívánok!

-A kutyát nem érdekli! Hát nem értik? Lángol!

-Tehát az ádvent jelentőségére szeretném felhívni a figyelmet és a karácsonyéra.

-Ha megúszom, az biztos, hogy koldusbotra juttatlak te szemét! Majd ehetsz a száraz kenyeret!

-Bejgli van. Az jó, az jó.


4.

-Áldott békés ádventet és karácsonyt kívánok.

-Áldott békés ádventet és karácsonyt kívánok!

-Az ádvent jelentőségére szeretném felhívni a figyelmet és a karácsonyéra

-Tehát az ádvent jelentőségére szeretném felhívni a figyelmet és a karácsonyéra.

-Ez most arra megy ki atyám, hogy őrületbe kergessen?

-Nem fiam, nekem ez a munkám. Ha megéheztél volna,a sekrestyében maradt bejgli.

-Bejgli van? Az jó, az jó.


5.

-Hátrébb azokkal a fegyverekkel hadnagy úr. Még nem teljesítették az utolsó kívánságomat.

-Áldott békés ádventet és karácsonyt kívánok!

-Milyen ádventről hadovál itt nekem összevissza? Utolsó kívánság, mielőtt kivégeznek.

-Tehát az ádvent jelentőségére szeretném felhívni a figyelmet és a karácsonyéra.

-Szívtelen alak! Mindenkinek jár, hogy legalább az utolsó kívánságát teljesítsék, tehát nekem is.

-Neeem! Minden gazembernek és kóklernek nem jár, csak mondjuk becsületes gyilkosoknak!