August 1st, 2017

Szakértők

Az adóhatóság vállalta, hogy felkérésre elkészíti adóbevallását a nép egyszerű gyermekének, aki nem tud megbirkózni a söralátétnyi ív(ek)kel. Olvasom az újságban, hogy az egyik zsurnaliszta, aki ezt a látszólag kényelmes megoldást választotta, felszólítást kapott a „piszkos munkát” elvégző szervtől, hogy bizony valami nem stimmel. A hivatali ügyintéző segítőkész és barátságos volt, de feltárta az okot: az adózó nem ellenőrizte le, hogy milyen számszaki tévedés történt. Az ügy boncolgatása során fény derült arra, hogy a korábbi munkáltatója elégtelen adatközlése miatt állt elő a helyzet, amit közösen sikerült megnyugtatóan kezelni.

Nem folytatom tovább a történetet, aminek az újságíró számára nem az volt a tanulsága, hogy ejnye, hát no, hanem egy harmadik fél vétkessége. De mire is gondolok az „ejnye, hát no” alatt? Elmondása szerint az adóalany átolvasta az adóbevallását benyújtás előtt, de hogy ezt a hibát felfedje, nos ahhoz át kellett volna számolni az egészet. Ezt ő elmulasztotta, ki tudja miért. És ki tudja miért kellene átszámolnia bárkinek is, a rettegő firkászon kívül , aki kénytelen kedvező képet festeni a Hivatalról, amelynek a szolgáltatása egy fabatkát sem ér, pontosabban pontosan annyit ér, amennyire megbüntetnék a benne maradéktalanul megbízó állampolgárt akkor, ha egyéb keresete, jövedelme nem lévén, az egyszerű halandó számára mégis elkészíthetetlen adóvallást velük csináltatná és az elkészítő (teljesítő) és az ellenőrző hatóság saját magát ellenőrizve felfedné, mit is mulasztott el.

Tetszenek érteni? Mert én nem.

Vehetjük az élet bármely területét, folyton azt harsogják, hogy ha valamihez nem értünk, valamilyen hibát nem tudunk elhárítani, valamilyen betegséget nem tudunk kezelni és most nem sorolom végig az összes élethelyzetet, akkor forduljunk szakemberhez.

Íme, ez történt!

És hogy kiáltunk fel a történet végén?

Szerencsére megúsztam!

Magyarország, XXI. század első negyede. Én így nem szeretlek.