Szakértők

Az adóhatóság vállalta, hogy felkérésre elkészíti adóbevallását a nép egyszerű gyermekének, aki nem tud megbirkózni a söralátétnyi ív(ek)kel. Olvasom az újságban, hogy az egyik zsurnaliszta, aki ezt a látszólag kényelmes megoldást választotta, felszólítást kapott a „piszkos munkát” elvégző szervtől, hogy bizony valami nem stimmel. A hivatali ügyintéző segítőkész és barátságos volt, de feltárta az okot: az adózó nem ellenőrizte le, hogy milyen számszaki tévedés történt. Az ügy boncolgatása során fény derült arra, hogy a korábbi munkáltatója elégtelen adatközlése miatt állt elő a helyzet, amit közösen sikerült megnyugtatóan kezelni.

Nem folytatom tovább a történetet, aminek az újságíró számára nem az volt a tanulsága, hogy ejnye, hát no, hanem egy harmadik fél vétkessége. De mire is gondolok az „ejnye, hát no” alatt? Elmondása szerint az adóalany átolvasta az adóbevallását benyújtás előtt, de hogy ezt a hibát felfedje, nos ahhoz át kellett volna számolni az egészet. Ezt ő elmulasztotta, ki tudja miért. És ki tudja miért kellene átszámolnia bárkinek is, a rettegő firkászon kívül , aki kénytelen kedvező képet festeni a Hivatalról, amelynek a szolgáltatása egy fabatkát sem ér, pontosabban pontosan annyit ér, amennyire megbüntetnék a benne maradéktalanul megbízó állampolgárt akkor, ha egyéb keresete, jövedelme nem lévén, az egyszerű halandó számára mégis elkészíthetetlen adóvallást velük csináltatná és az elkészítő (teljesítő) és az ellenőrző hatóság saját magát ellenőrizve felfedné, mit is mulasztott el.

Tetszenek érteni? Mert én nem.

Vehetjük az élet bármely területét, folyton azt harsogják, hogy ha valamihez nem értünk, valamilyen hibát nem tudunk elhárítani, valamilyen betegséget nem tudunk kezelni és most nem sorolom végig az összes élethelyzetet, akkor forduljunk szakemberhez.

Íme, ez történt!

És hogy kiáltunk fel a történet végén?

Szerencsére megúsztam!

Magyarország, XXI. század első negyede. Én így nem szeretlek.

  • Current Location: Hungary,
  • Current Mood: sleepy sleepy

Kurátor

A család második legifjabbja kérdezi tőlem, mit is csinál a kurátor, mit is jelent pontosan. Elmesélem, hogy az alapítványok szabályszerű működéséért felelős személyről van szó, de szöget üt a fejembe egy gondolat.

Ha tényleg arra használják az alapítványokat, amiről az emberek beszélnek, nevezetesen a pénz lenyúlásának egyik legelegánsabb formája ( ami, hangsúlyozom, a mai magyar közélet ismeretében egyszerűen rágalom) akkor a gombamód szaporodó, vagy éppen évek óta működő, de valódi eredményt fel nem mutató alapítványok felügyelőbizottságának tagjai maguk a megtestesült szentek, akiknek a keze ugye… De nem, mert ők inkább álszentek, akik még véletlenül sem vennének részt semmiféle disznóságban. Ne feledjük, sokat kockáztatnak, hiszen őket is ellenőrzik, mint ahogyan a bankokat és pénzintézeteket is, ennek köszönhetően az utóbbi években néhány - egyes afrikai országok teljes éves költségvetését is meghaladó - csaláson kívül nem is történt semmi kis hazánkban! Hogyan is képzelhetnénk el, hogy egy alapítványt meg lehet kenni, bele lehet vinni a bűnbe! Az összes tagot lefizetni nem lehetséges és ráadásul elég kockázatos, mert mi van, ha becsületes – de mit is beszélek, hiszen épp az előbb írtam, hogy itt mindenki becsületes – tag is akadna köztük, aki a megvesztegetés leghalványabb jelére rögtön a hasonlóan befolyásmentesen működő igazságszolgáltatáshoz fordulna? Nem, ezt nem kockáztatja meg senki.

De miért is tenne bárki ilyet, egy olyan országban, ahol a feketegazdaságot régen felszámolták és már a szürke is alig áll a lábán. Ráadásul – bár ez az előbbi okfejtésből nem automatikusan következik – a kurátorok kevesebben vannak és ezért kevesebbe is kerülnek.

Értelmet nyert a régi közmondás: aki a kicsit nem becsüli(meg), a nagyot nem érdemli.

  • Current Location: Hungary,
  • Current Mood: pessimistic pessimistic

A párbaj

- Ugyan-ugyan!

- Ezt komolyan mondja?

- Láttam én már karón varjút!

- Én sem ijedek meg a saját árnyékomtól.

- Pedig jobb félni, mint megijedni.

- Inkább kevés oroszlán, mint sok nyúl.

- Jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok.

- Ha még egyszer megijeszt, én púzok!

- Tíz lépés távolság és tűz.

- Tűz, tűz, víz, víz, tiszta víz, ha nem tiszta vidd vissza, majd a szamár megissza!

- Ha kicsit messzebb megy már víz.

- Ha tovább ijesztget lesz itt árvíz.

- Nem kellett volna...de hát piaci legyet játszott.

- A sas nem vadászik legyekre,

- Talán darazsakra, de úgy veszem, hogy: S.O.S.

- Maga csak vegye úgy! Nem szorulok az úgyvételére.

- De kinyílt a csipája! Igen felbátorodott!

- Ami azt illeti, ennyit kellett várni, amíg az őrjárat ideér. A párbaj tiltott s ugye, csak a maga kezében van fegyver. Maga párbajozni tud én pedig ismerem a helyet. Pá picim!

  • Current Location: Hungary,
  • Current Mood: happy happy
Tags:

Mózes megirigyelhette volna

Íme egy cikk:

Mondjuk úgy, hogy update. Azt tapasztaltam, hogy a beillesztett cikk nem nagyítható (egyszerűen) ezért idézem az inkriminált szövegrészletet, amit a képen bekereteztem.

1.Keret: "Panaszos olvasónk elmondása szerint a csőtörés péntek délben kezdődött, délután szóltak a vízműveknek, majd szombat délelőtt kiment két szakember, leraktak három bóját, és elmentek."

2.Keret: "„Társaságunk diszpécserszolgálatára péntek 14.35-kor érkezett a bejelentés, miszerint intenzív vízfolyás tapasztalható a Középszer utca 62. szám előtti parkolóban. A MIVÍZ Kft. munkatársai a helyszíni kivizsgálás alkalmával a hibahelyet még aznap megjelölték."

A cikk eredetben itt olvasható: https://www.eszak.hu/megyei-korkep/2017/07/17/csotores-negy-napja-omlik-a-viz-a-kozepszeren.eszak


A problémát nem oldották meg, magatartásuk azonban alkalmas volt arra, hogy másokban megbotránkozást és/vagy riadalmat keltsen – írhatná a felbiztatott újságíró széleskörűnek nem mondható büntetőjogi ismeretekkel a háta mögött a beollózott cikket olvasva.

Nekem halk nyisszanással nyílt ki a bicska a zsebemben a sorok böngészése közben.

Nem egyedi, nem első és nem utolsó az intézkedések elmulasztása helyett elismételni, amit a kétségbeesett nyilatkozó, reményét vesztve az ügyeletes zsurnalisztának már egyébként is elmondott. Úgy tűnik ez a demagógia jól működik és nem csak országos, hanem helyi szinten is. Persze a fejétől büdösödik a haj, de mégis olyan nehéz megszokni az általam arroganciának gondolt, valójában sima töketlenségként jelentkező léhűtést.

A cikk másik nagy tanulsága a pazarlás eltűrése, majd pofátlan módon a károsultaknak történő kiszámlázása. Alapból hanyag kezelés és nem lakosságvédelmi intézkedés a zubogó víz el nem zárása, ugyanis, ha az ivóvízellátást szerették volna biztosítani arra a pár órára, amíg a vízfolyást megszüntetik, azt lajtos kocsival is megtehették volna. Persze eszük ágában sem volt, hiszen jött a péntek és a hétvége.

Mi, hogy nem kell kifizetniük a lakóknak az elfolyt vizet?

Tessék utánanézni, hogy a társasházak központi, az Országos Mérésügyi Hivatal által hitelesített, valamint a lakásokba szerelt szintén hitelesített vízórák között mért értékek között, miért van több száz köbméteres különbség! Ugye, hogy ugye?

  • Current Location: Hungary,
  • Current Mood: angry angry

A sziget

 

Miért megy valaki szigetre üdülni, ha csak fürdeni és napozni szeretne, holott ugyanezt megtehetné a szárazföldön is?

Hangulat, szeszély, hóbort? A sziklás part vonzó kétségtelenül, de valóban ez az igazi ok?

Hangsúlyozom, csak fürdeni és napozni.  

Nő a kiválasztottság tudata, ha nem görög szigeteken, hanem mondjuk karibi térségben vetnénk meg a lábunk (hasunk, hátunk)? Minek kölcsönzünk napágyat, ha fürdeni megyünk és minek kölcsönzünk napernyőt, ha napozni szeretnénk?

Válaszolni nekem nem kell.

Sikeres választást és kellemes üdülést mindenkinek!

Örülök, hogy segíthettem a döntésben.  

  • Current Location: Nyomár
  • Current Mood: sleepy sleepy

Ritkán ugyan, na de nem minden nap 18 éves az (ember) blog #LJ 18th anniversary

Nem írok, nem írtam és nem fogok l'art pour l'art blogbejegyzést írni, de nem állhattam meg, hogy a 79. után a 80. posztom úgy szülessen meg, hogy mást sem tartalmaz, mint statisztikát.
18 éves lett a Livejournal és ennek örömére a saját blog eredményeit - vagy éppen eredménytelenségét -  megoszthatom egy ilyen kreálmányon keresztül. Szeretném mindazonáltal elkerülni a dicsekvésnek a látszatát is, hiszen bő egy esztendő alatt többet is írhattam volna, ha...de nem írtam és ez minden kifogásnál többet ér. Ennyi sikerült, de nem ígérem, hogy év múlva a 159. bejegyzés felett ugyanígy fogok érzelgősködni, azt azonban igen, hogy írásaim továbbra is kellemes felüdülést fognak jelenteni mindazoknak, akik ellátogatnak hozzám, vagy akik csak úgy belém botlanak.
Addig is, mindenkit éltessen az Isten sokáig!



#mylivejournal #lj18 #happybirthday

  • Current Location: Hungary,
  • Current Mood: happy happy

Szeret, nem szeret, szeret, nem szeret

A pedantériám fog a sírba vinni. Kellett nekem összerámolni, lapokat átnyálazni. Hát nem találtam egy újabb érdekességet!
Persze ez csak vicc, hiszen nem lehetett elmenni közel egy hónappal ezelőtt még amellett, hogy Miskolcon épül rabkórház, vagy nem épül, esetleg mégsem épül és az is lehet, hogy talán épül, de elképzelhető, hogy nem.

A tiszta és világos viszonyok megteremtése jelenlegi vezetésünk irányításának sarokköve, lételeme, enélkül el sem tudják a mindennapokat képzelni.

Mi igen.

Legalább kétszer, ha nem háromszor ennyi csiki-csuki variáció merült fel és nem csak az újságok hasábjain, hanem a helyi tévében, rádióban és az internetes portálokon is. Persze mindenki tudta a frankót. Egy ideig valóban úgy tűnt, hogy tényleg.


Aztán valakik szóltak, sőt odaszóltak, megerősítették, sőt kifejezetten üdvözítőnek találták, hogy a megyei kórház területén hozzanak létre egy rabkórházat. Én magam a csökött agyammal már azt sem értettem, miért kell elköltöztetni - egy újonnan felhúzott/felújított épületbe - egy kórházat, ahelyett, hogy a tökölit bővítenék ki. Szóval ment a csatározás, folyt a tinta s mire az ellenzék kimúlt befutott a következő hír.


A lényeg a kiszámíthatóságon és stabilitáson nyugszik. Fontos, hogy legalább a miniszterek egyet tudnak érteni, a kormánytagok nem nyúlnak át egymás fölött, vagy esetleg alatt. A helyi déligyümölcsös kompánia az addigi megmagyarázásával, megmagyarázkodásával csodák-csodájára felhagyott, máris nem tartotta üdvözítőnek a börtönkórház városba telepítését, viszont össztüzet lőtt az ellenzékinek tűnő képviselőkre, amiért az lett, amit most már ők is szerettek volna, sőt a polgármester is azt kérte, hogy ne legyen rabkórház, úgyhogy mindenki fogja be a mocskos pofáját és booooáááá!

Örülök, hogy az egyetértés megbonthatatlan és ennek a gyümölcsöző kapcsolatnak mi, lakosok ihatjuk meg a levét.
De nem a kifacsartat.
  • Current Location: Hungary,
  • Current Mood: angry angry

Felkészültek

Tudjuk, mint a hóra és nem csak idén, hanem úgy általában.



Ami engem egyedül megnyugtat, hogy a hó eltakarítására, az utak járhatóvá tételére fordítani elmulasztott pénzt, évről-évre hasznos, a közjót szolgáló célokra költik és biztosan el tudnának számolni vele, ha arra szükség lenne. Igaz, hogy egy hómunkás órabére meghaladná a 45000 Forintot és sót sem lehetne kilónként 5000 Forintnál olcsóbban beszerezni, de a hosszú és sikeres kormányzás záloga a pontos és tisztességes elszámolás. Ez pedig nálunk magától értetődő.
  • Current Location: Hungary,
  • Current Mood: angry angry

Javuló közbiztonság

Mielőtt elvittem volna a szelektívbe az elmúlt hetek, hónapok újságait, még egyszer átfutottam őket. Rendezgettem, pakolásztam és az ütötte meg a szememet, hogy a címlapok egyike sem nélkülözött valamilyen megyénket érintő bűncselekményt, vagy egyéb szörnyűséget - aminek szintén lehetnek büntetőjogi következményei - taglaló cikket. Hirtelen ötlettől vezérelve az alábbi kis videót szerkesztettem.



Tanulságok vannak, csak legyen mersze levonni azt annak, akinek van (volna) hatása ezen tendencia megváltoztatására.
Szeretném hangsúlyozni, hogy egy megyei napilap, az Észak-Magyarország címlapján szereplő cikkekből válogattam - igazából nem is kellett válogatnom - valamint csak azt tudtam figyelembe venni, amit leközöltek. Szabadon, már amennyire a sajtószabadság hazájában beszélhetünk szabad közlésről. A lap magát függetlennek vallja. Aki az elmúlt időszak sajtóeseményeit figyelemmel kísérte, tökéletesen tisztában van azzal, hogy a megyei lapok milyen önállósággal és függetlenséggel rendelkeznek.
Tallózásom tehát nem alkalmas az egész országra vonatkozó következtetések levonására, objektív vélemények kialakítására, ugyanakkor szenzációhajhászástól is mentes.
  • Current Location: Hungary,
  • Current Mood: frustrated frustrated
Tags: , ,

Picit mesélek

Fáj a derekam és a kezem szó szerint véresre tört a lapátolástól. Elismerem, nem minden nap végzek fizikai munkát, így a hűbelebalázsként végzett hóhányás kissé leamortizált.

Amiért mégis billentyűzetet ragadtam, annak célja nem a nyekergésem, hanem az emberi mélység és alávalóság megörökítése.

Sok autót kiszabadítottunk, hosszú járdaszakaszokat letakarítottunk, több szemeteskonténer úttestre húzását tettük lehetővé két nap alatt. Előzetes tapasztalataimról már itt http://bonyolito.livejournal.com/19303.html írtam.
Nem hittem, hogy az aljasság szivárványszínben még feltűnik előttem a hétvégén, de bekövetkezett az, amit nem is sejtettem.

Azt gondoltam, hogy a kiásott parkolóhelyekért harc alakul ki, kiváltképp azok között, akik olyan lusták voltak, hogy az ablaktörlő lapátjukat sem hajtották fel, nemhogy egy métert is ástak volna. Pedig, ha miden autós, csak azt a négy négyzetmétert tisztította volna meg, amin áll, vagy ahová állni készül…! Talán tíz percbe is beletellett volna, lapát nélkül a fél kezét hátrakötve pedig fél órába. Tudom, hogy csodák nincsenek, minden maradt hát a régiben, havasan. Azt gondolom mondanom sem kell, hogy mindenféle szívfájdalom nélkül foglalták el a lusta, trehány disznók az előkészített „állásokat”. Nem álltam meg, hogy egyikőjüket meg ne szólítsam és ne adjak hangot a pofátlansága felett érzett elégedetlenségemnek. Tudják mit mondott? Tudomása szerint nem bérelt helyen állt és ezzel nem is állított valótlanságot.

Volt nálam egy lapát és attól tartanunk nem kell, hogy a tavaszi hóolvadás előtt előkerült volna a holtteste, mivel városunk arra hivatott szolgálatai az égegyadta világon semmit sem foglalkoznak az akadálymentesítéssel, így a mi utcánkban még sokáig fog ingyenes jégpálya üzemelni és ezt talán ő is megsejtette, mert beszélgetésünk hamar kifulladt.

Nem pont ezekkel a szavakkal, de én arról tájékoztattam, hogy nem láttam egyik nap sem, hogy itt, vagy ott, esetleg amott tüsténkedett volna hófronton. Kérdésemre válaszul öt centit nem takarított le és itt jött a következő briliáns válasz; hiszen nincs bérelt helye neki se, így nincs is hol takarítania. A beszélgetésnek – ami a felületes szemlélő számára üvöltözésként hathatott – ezen a pontján tájékoztattam arról a nem elhanyagolható tényről, hogy hozzánk hamarosan vendégek érkeznek, ezért úgy érezzük, egy autónyi helyet illik felszabadítanunk. Magyarán csak azért ásunk, hogy másét ne vegyük el. Nem hiszem, hogy megértette a patkányarcú köcsög, ezért további szép napot kívántam neki, majd gyönyörködve könnyű indulásában még integettem is neki a lapáttal.

Miközben a fent meghatározott tartalék parkolóhelyet kapargattuk, befordult a tükörjéggel borított utcánkba egy tulok. Autóban ült és elvesztette az uralmát a jármű felett. Ez nem volt másnak köszönhető, mint az eszeveszett sebességnek, amivel egy derékszögű kanyart igyekezett bevenni, ámde tökéletesen tudnia kellett, hogy két km/h sebességgel is járhatatlan az út, mivel zsákutcában történt, ahová egyszer be, most pedig kihajtani igyekezett, most viszont legalább a tízszeresével közlekedett és a fizikát nem verheti át. Neki is integettem a lapáttal szélvédő magasságban.

Pár perc múlva értelemben vele teljesen megegyező, immár kétszemélyes duó vágta le ugyanazt. Azt járt a fejemben, hogy ezt Lillafüreden is megcsinálhatták volna, mert vékony a szalagkorlát, mély a Hámori tó, viszont a hideg segít a szerveik konzerválásában, így nagyobb eséllyel lettek volna átültethetőek, ha valamilyen szerencse folytán a vastag jégpáncélt átszakítva a vízbe fulladnak. Fiatalok volta, így biztos sok ember életét megmenthették volna. Na nem baj, majd máskor.

A kedvenc sztorim viszont egy nappal korábbra datálódik. Az egyik kedvenc gyűlölt és méltán megvetett lakótársam az autója mellől olyatén módon kívánta a havat elhányni, hogy az mind az úttest képzeletbeli felezővonalára esett. Már derékmagasságban állt a hóbarikád, amikor vázoltam neki az „út szélén jobb helye lesz annak, szomszéd” opciót. Mivel tudtuk és láttuk is rajta, hogy tökéletesen idióta, többen nekiálltunk áthányni, amit ez az ökör egy helyre hordott. Már majdnem elkészültünk, amikor körbepillantva azt tapasztaltuk, hogy az érintett nincs a körünkben. Fogta magát és távozott. Se szó, se beszéd.

Sem a többfunkciós svájci bicskám, sem egy rozsdás kés nem volt a kezem ügyében, hogy tökön szúrjam magamat, így esélyes, hogy azt a jövőben rendeltetésszerűen fogom tudni használni, de az is biztos, hogy ha elmúlnak testi bajaim és addig a hó is tartja magát, biztos, hogy betemetem az autóját.

Azt mondják, hogy ez gyerekes? Meglehet, de mit tegyek, ha egyszer „...gyermek vagyok, gyermek lettem újra!”

  • Current Location: Hungary
  • Current Mood: angry angry